Year: 2022

  • A hó vonala

    Január 8-án jelentős, bár szerencsére nem túlságosan erős havazás kezdődött Magyarország délkeleti részén. A Tiszántúlt és a Duna-Tisza közének déli részét 9-én reggelre helyenként 10–15 cm-es hóréteg borította. A legtöbb helyen ez volt az idei tél első igazi havazása, alkalmat adva a szánkózásra, hógolyózásra és hóemberépítésre. Az ország nagyobbik része ugyanakkor ezúttal kimaradt a jóból, a hideg időjárás nem hozott havat.

    A Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjának adatai alapján készített alábbi, január 9-i képet a csúszka elmozdításával össze tudjuk hasonlítani a két nappal korábbi, szinte teljesen hó- és felhőmentes képpel. Mindkét kép a valóságoshoz közeli téli színeket ábrázolja. A január 7-i Sentinel-3 képen fehér hófoltok csak az ország határain túl, leginkább keletre és nyugatra, a magasabban fekvő hegyvidéki területeken fedezhetők fel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A január 9-i képen a tájat délkeleten (jobbra lent) felhőzet borítja, amely azonban alig „harap bele” Magyarország területébe. Így tisztán látható a hótakaró határa, amely a Tiszától nyugatra húzódik. A havat és a felhőzetet – bár mindkettő hasonlóképp fehér – segít megkülönböztetni, hogy a havas tájat átszelő Tisza, valamint a nagyobb tavak jól felismerhető mintázatot hagynak a fehér háttéren. A sűrű felhőzet esetében ilyesmiről nincs szó.

    A műholdkép közepe táján keresztbe-kasul húzódó sávok a 10 km körüli magasságban haladó sugárhajtású repülőgépek útvonalát jelző kondenzcsíkok. Január 9-én, a Sentinel-3 Magyarország fölötti elrepülésének idején (valamivel 10 óra után) igazából csak a Budapesttől északra fekvő tájak voltak felhőmentesek (a képen középen felül).

    Kapcsolódó linkek:

  • Copernicus hálózatok

    Az Európai Unió (EU) nagyszabású földmegfigyelési programja, a Copernicus formálisan 2017 eleje óta működteti az önkéntes alapon szerveződő Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatokat, amelyeket összefoglalóan Copernicus Networks néven szoktak emlegetni. Szerepük a Copernicus adatok és szolgáltatások megismertetése, alkalmazásuk előmozdítása az EU tagállamokban és azok határain túl is.

    2021. november 23-án és 24-én tartották a Copernicus hálózatok éves közgyűlését. A járványhelyzet miatt 2020 után immár másodszor is virtuális formában, vagyis személyes jelenlét nélkül kellett megszervezni az esemény, amelyre 280-an regisztráltak. Egy ilyen közgyűlés kitűnő alkalom a Copernicus program eredményeinek, jövőbeli új irányainak megismerésére, a mások tevékenységébe való bepillantásra és a kapcsolatok építésére a hálózatokon belül. A virtuális eseményen közel 20, a műholdas földmegfigyelés különféle alkalmazásaiban aktív szervezet kiállítóként is jelen volt, vagyis az interaktív online platformon bővebb betekintést nyújtott tevékenységébe.


    Jolanda Van Eijndthoven, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságnak (DG DEFIS) egységvezetője kifejtette, hogy a Copernicus indulásakor, 2014-ben senki sem gondolta volna, hogy a felhasználói közösség ilyen gyors ütemben fog bővülni. Hét év elteltével a 750 ezret is meghaladja azon szervezeteknek, gazdasági szereplőknek a száma, amelyek a Copernicus szolgáltatásait, adatait a gyakorlatban hasznosítják. Az EU Űrprogramja keretén belül a következő 7 éves időszakra is biztosított a program finanszírozása, ami meglapozza a további bővülés lehetőséget. Egy fordulóponthoz érkeztünk, hiszen az alakuló Copernicus 2.0 alapvető fontosságú lesz az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) és az éghajlatváltozás elleni fellépés (Climate Action) megvalósítása szempontjából.

    A virtuális közgyűlés résztvevői előadásokat hallgathattak meg a Copernicus űrkomponensének és a különféle szolgáltatásoknak a fejlődéséről, a tervezett új műholdakról, a következő évtizedre vonatkozó tervekről, valamint az EU űrprogramja további fő elemeihez – például a műholdas helymeghatározó Galileóhoz – való kapcsolódási lehetőségekről.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tornádó Kentuckyban

    Helyi időben december 10-án éjszaka a viharos időjárás az Egyesült Államok középnyugati államaiban (Arkansas, Kentucky, Illinois és Missouri) mintegy 70 tornádószerű eseményt okozott. A forgószelek hatalmas pusztítást végeztek és több mint 100 ember halálát okozták. Az előzetes jelentések szerint legalább az elmúlt évtized legpusztítóbb természeti csapása volt ez ebben a kategóriában. Bár tornádók az év bármely évszakában előfordulhatnak – decemberben sem példa nélküliek – Észak-Amerikában, a mostani események tartósságukban és északi kiterjedésükben is különlegesnek számítottak a meteorológiai tél időszakában. A március és június közt tartó fő tornádószezonon kívül soha ennyi emberéletet nem követelt még ilyen természeti katasztrófa az Egyesült Államokban.

    A legnagyobb károk egy valószínűleg rekordhosszúságú területen végigsöprő tornádóhoz köthetők, amely Arkansas államból indulva mintegy 300 km hosszan érintette Missouri, Tennessee és Kentucky területeit, és órákon át aktív volt. A szélsebesség benne elérte a 250–330 km/h-t, a letarolt terület legnagyobb szélessége 1,2 km volt.

    A NASA földmegfigyelési honlapján éjszakai és nappali műholdképeken mutatták be a tornádó hatását. Mi az európai Copernicus program műholdjai szabadon hozzáférhető felvételeinek segítségével illusztráljuk a történtek következményeit. Először egy optikai műholdképpár két tagját hasonlítjuk össze, amelyek között a csúszka elmozdításával váltogathatunk. Az egyik Sentinel-2 kép december 8-án, tehát a természeti csapás előtt, a másik 13-án készült. Kentucky állam délnyugati csücske fölött járunk. A területen két folyó – nyugatabbra a Tennessee, keletebbre a Cumberland – felduzzasztásával létrejött víztározókat (Kentucky Lake és Lake Barkley) látjuk. A december 13-i hamisszínes Sentinel-2 képen, főleg a két tározó közötti erdős területen jól kivehető az a képen nagyjából délnyugat–északkeleti irányban végighúzó sáv, ahol a tornádó elvonult.

    A Sentinel-2 képek színezésével (SWIR Short-wave infrared) a rövidhullámú infravörös sávban végzett méréseket emeltük ki. A műholdak kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámsávban érzékeny, itt a vörös, zöld és kék alapszínekhez a 12, 8A és 4 jelű sávok felvételeit rendeltük. A kutatók ezt a kombinációt általában a növények és a talaj nedvességtartalmának meghatározására használják, de alkalmazzák egyebek mellett a felhőtípusok osztályozására vagy a jég- és hóborítás megkülönböztetésére is. A vízfelületek itt sötétkékek, a növényzet a zöld árnyalataiban mutatkozik. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A tornádó sávja, amely természetesen lakott területeket is érintett, a képen látható környéken okozta az egyik legnagyobb károkat. A forgószél által letarolt sáv radaros Sentinel-1 műholdak képein is felismerhető. Az összehasonlítás kedvéért december 4-én és 16-án készült képeket mutatunk be alább. A radarjeleket nem a műhold irányába visszaverő vízfelületek itt is sötétek. A radaros amplitúdóképeken a legintenzívebb visszhangot mesterséges építmények – például épületek, gátak, hajók – produkálják. A tornádó által érintett erdős területen a legfeltűnőbb, hogy megváltozott a felszín radarvisszaverő képessége: a széllökések nyilván sok fát döntöttek ki.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek: