Ismeretterjesztés

  • Sós mocsár Indiában

    India nyugati, Pakisztánnal határos Gudzsarát (Gujarat) államában található a Kutch régió, azon belül pedig egy időszakoson vízzel feltöltött sós mocsárvidék (Rann of Kutch). Ide látogatunk az európai Sentinel-2A műhold hamis színezésű képe segítségével, amely még 2015 végén készült a területről. A Sentinel-2A (és az azóta már szintén pályára állt, azonos felszereltségű társa, a Sentinel-2B) összesen 13 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny. Ezeknek a felvételeknek a kombinálásával a felszín olyan tulajdonságait is ki lehet emelni, amelyek a valós színeket mutató képeken nehezen vagy egyáltalán nem jeleníthetők meg.

     

    A Sentinel-2A műholdképe 2015. december 16-án készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Itt található a Föld egyik legkiterjedtebb sós sivataga, ahová csak a nyári monszun idején érkezik jelentős csapadék, változó mennyiségben. A hely a szárazabb hónapokban a turisták népszerű célpontja. Nevezetes a Rann Utsav fesztivál, amelynek látogatói egy kényelmes sátrakból álló „városban” lakva élvezik a helyi zenét, táncokat, kultúrát – és a természet szépségeit.

     

    A fenti műholdkép jobb oldalán középen látható részletet kinagyítva a sátorvárosra jellemző félkör alakú minta is kivehető (itt a képkivágás közepén).

    A műholdkép legszembetűnőbb geometrikus alakzatai a sólepárló tavak. A környéken a műtrágyák alapanyagául szolgáló kálium-szulfát termelése folyik. A méretek érzékeltetésére, a kép bal oldalán látható nagyobb csoport kiterjedése megközelíti a 13 km-t. A vonalak a műholdkép felső középső részén a valóságban csatornák, amelyek a víz szabályozását szolgálják. A hamis színezésű képen a kék eltérő árnyalatai egyrészt az ásványianyag-tartalom, másrészt a vízmélység különbségeiből adódnak. A kép alsó részén, a Banni nevű füves területen viszont a növényzetre utaló piros szín dominál. A gazdag élővilággal jellemezhető terület folyami üledéken alakult ki. Ide szállította hordalékát például az Indus is, amíg majdnem két évszázaddal ezelőtt, 1819-ben egy földrengés következtében meg nem változtatta folyásának irányát. Napjainkban a Banni növényzete nagyban függ a csapadék mennyiségétől.

    A Sentinel-2A műholdképe nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában.

    Kapcsolódó linkek:

  • Feldolgozott Sentinel műholdképek az ESA-tól – ingyen

    Alkalmazkodva az Európai Unió nyílt adatpolitikájához, a Copernicus programban partnerként résztvevő Európai Űrügynökség (ESA) úgy döntött, hogy a Sentinel műholdak adatai alapján készített, feldolgozott felvételeit a továbbiakban bárki számára szabadon, ingyenesen felhasználhatóvá teszi. Ez pontosan azt jelenti, hogy a Creative Commons CC BY-SA 3.0 IGO licenc előírásai alkalmazhatók az így megjelölt képekre. A felhasználók ez alapján korlátozás nélkül, akár kereskedelmi célokra is alkalmazhatják a képeket, azokon átalakításokat is végezhetnek. Az újrafelhasználás egyedüli feltétele az eredeti forrás és a licenc megjelölése, az esetleges változtatások tényének megemlítése, illetve a továbbhasznosítás engedélyezése ugyanilyen feltételekkel.

    Kapcsolódó linkek:

  • Bering-tenger

    Nyílt víz, tengeri jég, szigetek, behavazott szárazföld, Kármán-féle örvénysort kirajzoló felhőzet – mindez egy műholdképen.

    Az Alaszkai-félszigettől északkeletre található az Észak-Amerikát és Eurázsiát elválasztó Bering-tenger. Ide látogatunk el az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-3A műholdjának segítségével. A 2016 februárjában pályára állított Sentinel-3A elsődleges feladata az óceánok, tengerek és szárazföldek színének vizsgálata 21 optikai és infravörös hullámhosszon. Emellett az óceán hőmérsékletét mérő infravörös és a vízszint magasságát figyelő radaros berendezés is repül a fedélzetén.

    A Bering-tenger egy részlete a Sentinel-3A műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével, március 26-án. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A műholdkép felső részét a tengeri jég dominálja. Ennek mennyisége, kiterjedése évszakonként változó. Fontos szerepet játszik a tenger élővilágának rendszerében. A jégtáblák aljához tapadó algák a tavaszi olvadást követően, a tápanyagban bővelkedő, alacsony sótartalmú vízben gyors fejlődésnek indulnak. Ezzel kitűnő tápanyagot szolgáltatnak a tengeri tápláléklánc magasabb szintjein elhelyezkedő élőlények számára.

    A kép jobb felső sarkában az egyenletes fehér felület Alaszka hóval borított szárazföldjének egy kis részlete. Mellette a tengeri jéggel körülvett Nunivak-sziget ugyanilyen színt mutat, a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha egy nagy egybefüggő jégtábla volna.

    A kép közepén a két apró, de jégmentességük révén feltűnőbb színű folt a Pribilof-szigetek két tagja, Saint Paul és Saint George látható. A becslések szerint évente kétmillió tengeri madár fészkel ezeken a szigeteken.

    A műholdkép egy kinagyított részlete a zöldesbarna árnyalatú, jégmentes tengerrel körülvett Pribilof-szigetekkel (balra fent) és a Kármán-féle örvénysorral. Jobb oldalt épp belóg a képbe az Unimak-sziget, amely az Aleut-szigetlánc legnagyobb területű szigete.

    Jobb oldalt a legfeltűnőbb jelenség az örvénylő mintázatot mutató felhőzet. Ez a Kármán-féle örvénysor szép példája. Kármán Tódor adott először magyarázatot a súrlódó közegbe helyezett testek mögött keletkező turbulens áramlásokra. A közeg ebben az esetben a levegő, az áramlás a szél, az akadály pedig, amely mögött a két oldalon felváltva leszakadó, ellentétes forgásirányú örvények keletkeznek, a műholdkép legszélén épp hogy látható vulkanikus eredetű Unimak-sziget. Az örvénylő mintázatot a felhők rajzolják ki.

    A műholdkép és leírása nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában.

    Kapcsolódó linkek:

  • Larsen C-jégself: repedés radarral

    Az Antarktiszon, azon belül is az Antarktiszi-félszigetnél található Larsen C-jégselfet tavaly ősz óta egyre növekvő repedés szeli ketté.

    Műholdas mérésekkel a repedés fejlődése, növekedése pontosan nyomon követhető. Az európai Copernicus program poláris pályán repülő Sentinel-1 radaros műholdpárosa például néhány napos időközönként tud megfigyeléseket végezni a területről. A két egymást követő radarmérés alapján előállítható interferogram nagy pontossággal mutatja a mérési időpontok között a jégfelszín műholdirányú elmozdulását. A szivárványszínű interferenciacsíkok esetében egy ciklus a hullámhossz felének (2,8 cm) megfelelő elmozdulást jelez – a repedés átellenes oldalain más-más mértékűt. A műholdradaros interferogramok előnye, hogy a jelenség ezeken feltűnőbb, mint akár a radaros amplitúdóképeken, vagy az optikai műholdfelvételeken. Ráadásul az utóbbiakat a hosszú sarkvidéki tél, a hónapokig tartó állandó sötétség idején egyáltalán nem is lehet elkészíteni – ahogy repülőgépről sem készíthetők fényképek. Ezzel szemben a radar éjjel (és borult időben) is „lelát” a felszínre. Így a radaros mérések pótolhatatlanok a jég változásának vizsgálatában és új repedések korai felismerésében.

    A Larsen C-jégself repedése (jobb oldalt középtájt) a Sentinel-1 április 7-én és 14-én készített radaros méréseiből előállított interferogramon. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Anna Hogg / CPOM / Priestly Centre, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A selfjég a partról a tenger fölé benyúló, a vízen lebegő jégtömeg. Ha egy-egy darabja leszakad, szabadon úszó jéghegyek jönnek létre. Ha a Larsen C mostani repedése végigér, a keletkező jéghegy területe rekordméretű lehet: a becslések szerint felszíne mintegy 5000 km2, vastagsága 350 m. Hogy pontosan milyen gyorsan következik ez be, azt nehéz megjósolni, de valószínűleg még ebben az évben. A szomszédos Larsen A és Larsen B esetén már bebizonyosodott, hogy a selfjég feltöredezése érzékeny a klíma változására. Az előbbi 1995-ben, az utóbbi 2002-ben esett szét, nagyon rövid idő alatt.

    Több mint 25%-kal hosszabban érzékelhető a repedés az interferogram segítségével, mint ahogyan csupán a radarképen. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Anna Hogg / CPOM / Priestly Centre, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Bár a selfjég a tengeren úszik, ezért leszakadásával nem járul közvetlenül hozzá a vízszint emelkedéséhez, közvetve mégis aggasztó a felgyorsuló töredezése. Ez a jégfelület ugyanis egyfajta „dugóként” akadályozza a szárazföldről a tenger irányába, gleccserek formájában haladó jég mozgását. Ha eltűnik, már semmi sem állja útját a jégfolyamnak.

  • Copernicus áttekintés

    Az alábbi kb. 35 perces angol nyelvű előadásban Mauro Facchini, az Európai Bizottság Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatósága (DG GROW) Copernicus osztályának (I/2) vezetője mutatja be az európai földmegfigyelő rendszer alapjait, kialakításának történetét és széleskörű alkalmazási területeit.

     

     

    Kapcsolódó linkek:

  • Copernicus Masters: nagyobb, mint valaha

    Megnyílt a pályázóknak az immár hagyományos Copernicus Masters verseny idei fordulója, több mint másfél millió eurós összdíjazással.

    A Copernicus Masters versenyt a német AZO szervezésében, az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával 2011 óta rendezik meg. A cél a műholdas földmegfigyeléssel kapcsolatos újszerű, innovatív megoldások és alkalmazások, termékek elismerése, piaci elterjedésük elősegítése. Az európai Copernicus programban keletkező hatalmas adatmennyiség, a Sentinel műholdak mérései megnyitják az utat a felhasználási területek és az üzleti alkalmazások egyre szélesebb köre felé. Ez a legnagyobb verseny, amely a földmegfigyelési adatok hasznosításán alapuló ötleteket, alkalmazásokat, üzleti elképzeléseket díjazza. Mostanra az európai földmegfigyelési innováció egyik hajtómotorjává vált.

    A Copernicus Masters előző, 2016-os versenyének győztesei. (Kép: AZO / A. Valdenebro)

    A 2017-es versenyre 13-féle kategóriában lehet jelentkezni, a regisztrációkat június 30-ig várják. Az összesen 1,5 millió eurót meghaladó pénzdíjazású kategóriák mellett lesz olyan is (ESA Sentinel Small Sat Challenge), ahol a legjobb pályázó egy kisméretű földmegfigyelő műhold tervezésére és megépítésére 1 millió eurós támogatást és a Föld körüli pályára állítás ingyenes lehetőségét nyerheti el. A tavalyi évhez képest közel megháromszorozódott a díjazás összege.

    Az Európai Bizottság hat kategóriában vár pályázatokat, a fenntartható fejlődéstől a nagy adatbázisok (big data) hasznosításáig terjedő témákban. A versenyen felbukkanó legjobb 40 ötlet kidolgozásához és piacra viteléhez anyagi segítséget adnak.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Vajdaság – színesben

    A mezőgazdasági táblák különös, festményszerű látványt nyújtanak a Sentinel-2A műhold „sokszínű” képén. A ma Szerbiához tartozó, részben magyarok lakta, Magyarországgal délről határos Vajdaság autonóm tartomány területét évmilliókkal ezelőtt a Pannon-tenger déli része borította. Itt folynak össze a Kárpát-medence nagy folyói, a termékeny talaj jelentős mezőgazdasági termelést tesz lehetővé. Ennek „lenyomata” jó látható az európai Copernicus program Sentinel-2A műholdjának tavaly nyári képén. A kisebb-nagyobb sokszögletű alakzatok – a mezőgazdasági táblák – geometrikus rendjét az északról dél felé kanyargó Tisza szalagja töri meg. A kép bal alsó sarkában a Duna egy rövid szakasza is feltűnik. A sötét egyenes szakaszok mesterségesen létrehozott csatornákat jelölnek.

    A 2015 júniusában indított Sentinel-2A hamis színezésű, eredeti formájában 10 m-es felszíni felbontású képe 2016. augusztus 28-án készült a Vajdaság területéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / ESA)

    A Sentinel-2 műholdak – amelyek közül már kettő repül Föld körüli pályán, de az idén március 7-én pályára állított Sentinel-2B műszereit még kalibrálják, ezért nem kezdte meg rendszeres adatszolgáltatását – 13 spektrális tartományban (színben) készítenek felvételeket a földfelszínről. Ezek a látható és infravörös tartományba esnek. Belőlük a feldolgozás során hamis színezésű képeket lehet előállítani. Az eljárással jól kiemelhetők a felszínborítás egyes tulajdonságai, a jelen esetben például a mezőgazdasági táblák állapota, a rajtuk termesztett növények eltérő fajtái, fejlettségi stádiuma. Itt a sárgás árnyalatok például növényektől mentes, frissen szántott földeket jeleznek. A termőföldek közt kisebb-nagyobb települések is felismerhetők.

    A fenti műholdkép egy kinagyított részlete, balra középtájt Nagybecskerek településsel (rózsaszín).

    A Vajdaság egy részét bemutató Sentinel-2A műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában.

    Kapcsolódó linkek:

  • Földcsuszamlás Kolumbiában

    Április 1-jén a heves esőzések és hirtelen áradások miatt a dél-amerikai ország Ecuadorral és Peruval szomszédos, délnyugati Putumayo tartományának fővárosában, Mocoában hatalmas földcsuszamlás történt. A természeti katasztrófának több mint 260 halálos áldozata volt, további több százan megsérültek. A sárfolyam hidakat, épületeket, autókat, fákat is magával sodort. Csak azért nem estek még többen áldozatul, mert a folyók vízszintjének hirtelen emelkedésére figyelmeztető szirénák hangjaira sokan elhagyták otthonaikat és biztonságos helyre menekültek.

    A két műholdból álló Sentinel-1 radaros konstelláció mérései alapján készült az alábbi térkép. A 2017. március 20-án és április 1-jén végzett Sentinel-1 megfigyelések alapján meghatározták a felszín elmozdulásának mértékét. A színskálán a piros jelöli a legnagyobb változást, habár számértéket nem rendeltek hozzá a kép alatti jelmagyarázatban.

    A kolumbiai Mocoa melletti földcsuszamlás következtében létrejött felszínváltozás ábrázolása (színes kép), a háttérben a Sentinel-1 radaros amplitúdóképe a környékről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / I. Parcharidis, Harokopio University of Athens)

    A sár a városhoz közeli hegy tetejéről indult, az áradat keresztülfolyt a 40 ezer lakosú településen és elérte a közeli folyót. A műholdradaros módszer nagy előnye, hogy a mostanihoz hasonló felhős, borult időben is alkalmazható a felszín megfigyelésére. A természeti csapások – földcsuszamlások, földrengések, árvizek – előtt és közvetlenül utánuk végzett megfigyelések alapján információ nyerhető a katasztrófa sújtotta terület kiterjedéséről és ezzel akár megelőzhető, hogy további áldozatok legyenek vagy még nagyobb anyagi kár keletkezzen.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Sentinel-2B első képei

    Március 7-én állították pályára, alig egy héttel később már haza is küldte első képeit a Sentinel-2B műhold.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program nemrég felbocsátott műholdja, a Sentinel-2B – azonos felszereltségű társához, a Sentinel-2A-hoz hasonlóan – 13 színben, a látható és infravörös hullámhosszak tartományában érzékeny. Leképezési sávjuk 290 km széles. Mindkét műhold poláris napszinkron pályán kering, pálya menti helyzetüket úgy állítják be, hogy mindig a Föld átellenes pontjai fölött repüljenek.

    A Sentinel-2B fedélzeti műszerével (Multispectral Imager, MSI) készített első felvételeket az olaszországi Matera melletti földi követőállomás vette. A leképezett terület a Balti-tengertől Kelet-Európán át Líbiai északi részéig húzódott. Az alábbiakban ebből a sávból mutatunk be néhány részletet. Míg északabbra az égbolt jellemzően felhős, borult volt, s így a felszínből nem sok látszott, például Olaszországban derült, napsütéses időjárás uralkodott március 15-én.

    A dél-olaszországi Brindisi városa és kikötője március 15-én, a Sentinel-2B legelső képének egyik részletén. Itt úgy kombinálták a különböző hullámhosszakon készített felvételeket, hogy a kép a valóságoshoz közeli színben jelenjen meg. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)
    Crotone városa és a Colonna-fok környéke az „olasz csizma talpánál”. Ez a hamis színezésű kép a Sentinel-2B infravörös hullámhosszakon végzett méréseiből készült. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)
    Az Adriai-tenger túlpartján, Albániában a Karavastai-öböl és környéke, a természeteshez közeli színekben, a Sentinel-2B első képén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

    Ezek a képek egyelőre csak látványosságnak alkalmasak. Az MSI műszer kalibrációja most kezdődik, a teljes folyamat várhatóan 3 hónapig tart. Csak ezután kerülhetnek be a szolgálatszerűen készített Sentinel-2B felvételek a Copernicus program felhasználói számára hozzáférhető adatbázisba. Az első képek mindenesetre megnyugtatóan demonstrálták, hogy a műszer működőképes és „hozza” az akár 10 m-es felszíni felbontást. Így minden remény megvan arra, hogy a Copernicus optikai távérzékelő műholdjainak párosa a felszínborítás feltérképezésében, a mező- és erdőgazdálkodásban, a part menti vizek vizsgálatában, és még egy sor más alkalmazási területen hosszú időn át megbízható szolgáltatást nyújtson majd a felhasználóinak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Az Etna kitörése

    A Szicília szigetén fekvő Etna kontinensünk legnagyobb működő vulkánja. Legutóbbi hirtelen robbanásszerű kitöréséről még azon a napon, „frissen” készített felvételeket a terület fölött elrepülő Sentinel-2A, az európai Copernicus földmegfigyelő program 13 látható és infravörös színtartományban érzékeny műholdja.

    (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

    A képhez felhasznált felvételek március 16-án, magyar idő szerint 11:45-kor készültek. A különböző hullámsávokban végzett mérésekből származó adatokat úgy kombinálták, hogy az Etnát borító hó kék színű legyen – így könnyedén megkülönböztethető a felhőktől, amelyek a valódi színeket mutató képen ugyancsak fehérnek tűnnének. A forró láva narancsszínű a műholdképen.

    A jelentések szerint a kitörés során legalább tíz ember sérült meg – turisták és a BBC helyszínen forgató stábjának tagjai. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A vulkán nyolc hónapnyi viszonylagos nyugalom után február végén aktivizálódott.

    Kapcsolódó linkek: