Az európai radaros földmegfigyelő műholdpáros adatai alapján az Alpok és az Északi-sarkvidék hóborítottságának évszakos változásait vizsgálták svájci kutatók.
A hó olvadásának pontos leírása alapvető fontosságú a hidrológiai viszonyok megértéséhez. Az európai Copernicus program Sentinel-1 műholdjainak sűrűn végzett, gyorsan és szabadon hozzáférhető mérései alapján a Zürichi Egyetem kutatói kidolgoztak egy olyan módszert, amellyel pontosan fel tudják mérni, az egyes területek mennyire érzékenyek a gyors hóolvadást követő áradások szempontjából.
Az eljárással nagy kiterjedésű területekre állították elő a Sentinel-1 radarképek egységes mozaikjait. A domborzat tulajdonságaiból adódó hibákat – amik különsen az Alpok hegyvidékén számottevőek – digitális terepmodell felhasználásával korrigálták. Ezzel most először vált lehetővé, hogy több radaros lefedettségi sávon átívelő módon, nagy kiterjedésű területen egységesen legyen vizsgálható a hóborítottság változása, méghozzá az Alpok esetében egy igen tagolt terepen.
A 90 m-es felszíni felbontású felvételek sorozatán látható, hogyan változik egy egész éven keresztül a nedves hótakaró kiterjedése az Alpokban: tavasszal a hegyek alacsonyabb lejtőin, nyár elejére a magasabban fekvő régiókban lesz jellemző az olvadás.
A műholdradaros amplitúdóképeken a beépített területek (városok) állandóan fényesek (fehérek), mivel innen mindig bőven szóródik vissza a műhold irányába a kibocsátott radarimpulzusokból. A sima vízfelületek ugyanakkor mindig sötétek (feketék). Ennek az oka, hogy a műholdak nem függőlegesen lefelé, hanem némileg oldalirányban sugározzák radarjeleiket, amelyek így a tükröző vízfelületről nem a műhold irányába verődnek vissza.
Kapcsolódó link: