A Sentinel-3C első képei
Alig két héttel a felbocsátása után elkészítette első felvételeit az európai Copernicus program legújabb földmegfigyelő műholdja, a Sentinel-3C. A szeptember 15-én indított űreszköz máris sikeresen teljesítette első fontos műszaki ellenőrzéseit. A műhold optikai kamerája már látványos képeket készített Olaszországról, a kanadai sarkvidékről és a Karib-tengerről, radaros magasságmérője pedig a tengerszint és a grönlandi jégtakaró magasságának mérésével bizonyította működőképességét.
A műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) nevű képalkotó berendezésének szeptember 30-i felvételén szinte egész Olaszország látható, az Alpok hófödte csúcsaitól Szicíliáig. Jól felismerhető a Pó-síkság mezőgazdasági területeinek változatos színvilága, valamint az Adriai-tenger part menti világosabb vize, amelynek színét a folyók által szállított hordalék befolyásolja. A jobb felső sarokban Magyarország nagy része, azon belül is főleg a Balaton és a Fertő tó, valamint a Duna vékony szalagja is felfedezhető.
Egy másik, ugyanezen a napon készült kép a kanadai sarkvidék szigeteit mutatja, ahol a hóval és jéggel borított szárazföldek, a fjordok és a töredezett tengeri jég rajzolódnak ki.
A szeptember 29-i harmadik, kissé felhős képen pedig Kuba és a Bahama-szigetek környéke látható. A sekély tengerrészek türkizkék színe élesen elüt a mélyebb óceáni területek sötétkékjétől. A képek nemcsak látványosak, hanem a tengeri ökoszisztémák, a növényzet és a sarkvidéki jég állapotának megfigyelésében is fontos szerepet játszó műszer képességeit demonstrálják.
A Sentinel-3C fedélzetén repülő SRAL (Synthetic Aperture Radar Altimeter) radaros magasságmérő első adatai az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger vízfelszínének magasságára vonatkoztak. A mérések jó egyezést mutatnak a Copernicus más műholdaitól származó adatokkal. A műszer szeptember 30. és október 4. között Grönland jégtakarójának felszínmagasságát is megmérte. A kapott eredmények jól illeszkednek a korábban meghatározott digitális domborzatmodellhez. A szárazföldi jégtakaró magasságváltozásának hosszú távú követése különösen fontos, hiszen olvadásuk jelentősen hozzájárul a globális tengerszint emelkedéséhez. A műholdas mérések szerint a világtengerek szintje 1999 óta átlagosan évi 3,64 mm-rel emelkedett, és a folyamat egyre gyorsul.
A Sentinel-3C a 2016-ban és 2018-ban felbocsátott Sentinel-3A és -3B műholdak munkáját folytatja. A sorozat tagjai 815 km-es magasságban, poláris napszinkron pályákon keringenek. Szolgálatszerűen mérik a tengerek felszíni hőmérsékletét, színét és a vízfelszín magasságát, valamint a szárazföldek, a növényzet és a jégtakarók állapotát. Az adatok az időjárás- és óceán-előrejelzésekhez, az erdőtüzek és aszályok megfigyeléséhez, valamint az éghajlatváltozás kutatásához egyaránt nélkülözhetetlenek. Bár az első eredmények biztatók, a Sentinel-3C még nem kezdte meg a rendszeres szolgáltatást. Az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei várhatóan további öt hónapon át ellenőrzik és kalibrálják a műszereket. Hamarosan a tengerek és szárazföldek felszíni hőmérsékletét mérő SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) első eredményei is megérkeznek.
Kapcsolódó linkek:
Megérkeztek a Sentinel-3C első képei (ESA)
Indulásra kész a Sentinel-3C (Sentinel blog, 2026. szeptember)
A klímaváltozás őrszemei (Űrvilág, 2026. szeptember)