35 kilométer hosszú árnyék

Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjának alábbi, 2026. március 17-én készült képén az Antarktisz legismertebb hegye, az Erebus, illetve annak a tengeri jégre vetülő hosszú árnyéka látható. Két évvel korábban egy blogbejegyzésünkben már mutattunk egy Sentinel-2 műholdképet, amely a Ross-szigetről és rajta az Erebusról készült.

A mintegy 3800 m-es magas Erebus a Ross-szigeten, a Ross-tenger térségében, az antarktiszi kontinens partvidékén helyezkedik el. A vulkán különlegessége, hogy kráterében tartósan fennmaradó lávató található, ami a Földön ritka jelenség. Az Erebus az antarktiszi táj egyik meghatározó eleme is. Hatalmas, hóval és jéggel borított lejtői a környező jégmezők fölé magasodnak, így megfelelő fényviszonyok – alacsony napállás – mellett rendkívül hosszú árnyékot vethetnek.

A fenti műholdképen a hegy árnyéka mintegy 35 km hosszan nyúlik el a környező tengeri jégtakarón. A kép a legutóbbi antarktiszi ősz kezdetén készült. Márciusban a Déli-sarkvidéken egyre rövidebbek a nappalok, a Nap pedig mind alacsonyabbra emelkedik a horizont fölé. Vállalkozó kedvű olvasóknak „házi feladat” lehet megbecsülni, hogy a Nap milyen magasan lehetett a horizont felett a műholdkép készítésének időpontjában. Aki maga szeretné kiszámolni, az most ne olvasson tovább.

Aki viszont megelégszik a mi becslésünkkel, az vegye figyelembe, hogy az árnyék l hossza és a hegy h magassága egy derékszögű háromszög két befogója. A h oldallal szemközti szög (α) megegyezik a Nap látóhatár feletti magassági szögével. Így h/l = tg α, amiből α értékére kb. 6 fok adódik. (A számítás persze közelítő, mivel az árnyék tényleges hosszúsága a környező felszín magasságától és domborzatától is függ.)

A természetes színeket visszaadó műholdképen nemcsak a vulkán és annak hosszú árnyéka figyelhető meg, hanem a környező jégborítás számos részlete is. Az Erebus hóval borított lejtői mellett, az északi oldalon látható az Erebus-gleccsernek a tengerbe hosszan benyúló vége. A vulkán árnyéka a töredezett tengeri jégre vetül, kiemelve a jégfelszín változatos szerkezetét.

Az Antarktisz esetében a műholdképek különösen értékesek, hiszen a földrész nehezen megközelíthető térségeiben a helyszíni megfigyelések lehetősége igen korlátozott. A Sentinel-2 adatai felhasználhatók a gleccserek változásainak, a tengeri jég kiterjedésének és szerkezetének, valamint a vulkanikus tájak felszíni változásainak vizsgálatára. A különböző időpontokban készült felvételek összehasonlításával a kutatók hosszabb időszakokon keresztül is nyomon követhetik a sarkvidéki környezet átalakulását.

Kapcsolódó linkek:

Az Erebus 35 km hosszú árnyéka a jégen (EU Copernicus)

Ross-sziget (Sentinel blog, 2024. november)