Pillantás egy tájfun felhői alá
A trópusi ciklonokról készült műholdképeken rendszerint hatalmas, spirálisan örvénylő felhőrendszert látunk, közepén a jellegzetes szemmel. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési sorozatában nemrég közzétett kép azonban egészen mást mutat a Csendes-óceán fölött létrejött Surigae tájfunról. A kép elkészítéséhez a Copernicus program egyik Sentinel-1 radaros műholdjának adatait használták fel. A radar átlát a felhőzeten, egészen az óceán felszínéig. Ott a víz hullámzásának a radarjelek visszaverődésére gyakorolt hatása révén, közvetve az óceán felszínén uralkodó szélviszonyokról szerezhetünk információt.
Az alábbi hamisszínes radarkép szeptember 28-án készült, amikor a Surigae északkelet felé haladt a Filippínó-tengeren, mintegy 200 km-re délre a japán Sikoku szigetétől. Október 1-jére a vihar már csaknem 1000 km-rel távolabb járt, Tokiótól körülbelül 200 km-re délre. A Surigae egyike volt az ebben az időszakban a Csendes-óceánon egyszerre jelen lévő több tájfunnak.
A kép talán legfeltűnőbb eleme a vihar sötétkék szeme. Itt az óceán felszíne viszonylag nyugodt, emiatt a műhold felől oldalirányban érkező radarimpulzusokat nem abba az irányba veri vissza. Ezzel erős kontrasztban áll az azt körülvevő, sárga és narancssárga színű gyűrű. Itt a radar nagyon hullámzó tengerfelszínt érzékelt, amelyet a tájfun erős szelei korbácsoltak fel. A hullámzó vízen olyan felületdarabok is vannak, amelyek merőlegesek az impulzusok beérkezésének irányára, így a műhold felé szórják vissza az onnan lebocsátott radarjeleket.
A Sentinel-1 műholdak fedélzetén működő C-sávú apertúraszintézises radarberendezés előnye, hogy éjjel és nappal, valamint a felhőzeten keresztül is képes megfigyelni a Föld felszínét. Ez teszi különösen értékessé a trópusi ciklonok vizsgálata szempontjából. A kép látványos színei tehát semmiképp nem a tenger valódi színei – eleve nem is az optikai tartományban készültek a megfigyelések. A képet két különböző radarpolarizáció méréséből állították össze, amelyekhez eltérő színeket rendeltek. A sárgás-narancssárga területek az erős szél által felkorbácsolt, durva tengerfelszínt emelik ki, míg a világoskék részek eltérő radar-visszaverődést mutatnak. Ennek hátterében gyengébb szél, kisebb hullámzás, illetve helyenként az intenzív csapadék hatása is állhat.
Érdekesek még a kép alsó részén látható apró, élénksárga foltok. Első pillantásra akár szigeteknek is tűnhetnének, valójában azonban ezen a területen nincs szárazföld. Ehelyett feltehetően kis területektre koncentrált erős szél- és csapadékzónákról lehet szó. A radarképhez felhasznált adatok rögzítésekor a Surigae tájfun széllökéseinek sebessége elérte a 240 km/h-t, veszélyes tengeri viszonyokat, akár 7 m magas hullámokkal előidézve.
Kapcsolódó linkek:
A Föld az űrből: a Surigae tájfun (ESA)
Sentinel-1: átlátni a hurrikánokon (Sentinel blog, 2017. október)