Zavaros vizeken

Posted on

A COVID-19 koronavírus-járvánnyal kapcsolatos hírözönben ritkán találkozunk pozitív kicsengésűekkel. Ezek közé tartoznak azok, amelyek a járvány terjedését lassítani hivatott óvintézkedések, az utazási tilalom, az otthoni munkavégzés, vagyis az ipari termelés és a közlekedés jelentős visszaesésének környezetre vonatkozó hatásait taglalják. Ilyenek a Copernicus program Sentinel-5P műholdjával végzett légszennyezettség-mérések eredményeiről beszámoló cikkek a troposzférikus nitrogén-dioxid konventrációjának látványos csökkenéséről Kína felett vagy Európában.

Ugyancsak beszámolt róla a sajtó, hogy az olaszországi Velencében tisztábbá, vagy legalábbis átlátszóbbá vált a víz az emberi tevékenység lelassulásával, a vízi közlekedés visszaesésével. Ez valóban így van, bár az összefüggések nem ennyire egyszerűek. A jelenséget, a víz zavarosságának változását Sentinel-2 műholdképek felhasználásával olasz kutatók vizsgálták.

Az alábbiakban először három, valódi színeket mutató Sentnel-2 képet mutatunk be Velencéről és környékéről. Balra a kijárási korlátozások bevezetése előtti utolsó felhőmentes napon, 2020. február 20-án készült kép, középen a március 11-ei, jobbra a március 19-ei állapotot mutató műholdkép látható. A város a képek alsó részén terül el, tőle északra a kisebb sziget Murano, felül pedig a velencei Marco Polo nemzetközi repülőtér látható. A Velencei-lagúna északi és középső részének vize a türkiz különböző árnyalataiban tűnik fel.

Velence és környéke Sentinel-2 műholdképeken, balról jobbra haladva február 20-án, március 11-én és 19-én. (Képek: Copernicus Sentinel adatok 2020 / CNR / MEMS)

A február 20-ai képen még a megszokott hajóforgalom zajlik, ami különösen a Giudecca-csatornán (a képen alul, kelet–nyugati irányban), Velence és Murano között, valamint a repülőtér irányában. Március 11-ére már korlátozták a forgalmat, a víz zavarossága mégsem csökkent feltűnően. Ennek magyarázata, hogy a lagúna vize fölött erős szél fúlt, felkavarva az üledéket. Nyolc nappal később viszont, amikor a szél már elült, és a hajók sem akadályozták az ülepedést, látványosan csökkent a víz zavarossága. Ez különösen a normális körülmények közt sűrű hajóforgalmat bonyolító szakaszokon, mint Velence és a repülőtér, illetve Murano között feltűnő. A következő három kép ugyanezekből a Sentinel-2 adatokból készült, de a színkódolás a különböző hullámsávokban gyűjtött műholdas adatokból származtatott, a víz zavarosságára utaló értékeket mutatja.

A víz zavarosságára jellemző index a fenti időpontokban készült Sentinel-2 mérésekből. Piros és sárga jelöli a legzavarosabb, sötétkék a legtisztább vizet. Március 19-ére megnőtt a lagúna vizének átlátszósága a COVID-19 járvány korlátozásai következtében, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy alkalomadtán – mint március 11-én – a szél hatására is felkavarodhat a fenékről az üledék, nem csak a hajóforgalom következtében. (Képek: Copernicus Sentinel adatok 2020 / CNR / MEMS)

A zavarosságot mérő számérték a víz átlátszóságáról ad információt. A tengerpartok mentén a víz állapotnak monitorozására használják. A vízben lebegő szervetlen és szerves anyagok szemcséinek mennyisége meghatározza, hogy milyen a mélyen hatol be a fény a felszín alá, ami hatással van az ökoszisztéma működésére.

2020 végére várható, hogy a Sentinel-2 adatok beépülnek a Copernicus program tengeri környezetet figyelő szolgáltatása (Marine Environment Monitoring Service) portfóliójába. Ami Velencét illeti, a Sentinel-2 további mérései alapján folytatódik a kényszerűségből előállt kedvező környezeti körülmények hatásainak vizsgálata.

Kapcsolódó linkek: