A címben – és az alábbi Sentinel-2 műholdképen – szereplő tó Dél-Amerika, azon belül is Venezuela északi részén található. Területe mintegy 370 km2. Néhány millió évvel ezelőtt jött létre, és története során a mostaniaknál szebb napokat is látott. Jelenleg két közeli nagyváros, a nyugatra fekvő, azonos nevű Valencia, és a keleti oldalon épült Maracay számára biztosítja az ivóvizet. A tó vize azonban meglehetősen szennyezett, a belevezetett kezeletlen lakossági és ipari szennyvíz, a környező mezőgazdasági termelés következtében. A tóban rendszeresen túlszaporodnak az algák, és 1960–1990 között a benne élő halfajok nem kevesebb mint 60%-a kipusztult.
A kép színezése révén élénk zöld szín emeli ki a tótól északra fekvő Henri Pittier Nemzeti Park növényzetét. Már Alexander von Humboldt, a neves német természettudós és utazó is megállapította a 18. és 19. fordulóján a Valencia-tónál járva, hogy az emberi beavatkozás milyen káros lehet a természeti környezetre és az éghajlatra. Már akkor feltűnőek voltak a környék kopár földjei, amelyekről a cukor- és dohánytermesztés érdekében irtották ki az eredeti növényzetet. Humbolt a tó vízszintjének csökkenését, az elapadó forrásokat, az időnkénti özönvizeket az erdőirtásnak és az éghajlat változásának számlájára írta. Napjainkban a Valencia-tó gyenge vízminősége akadályozza a turizmusra és a vízi sportokra alapuló fejlesztéseket.
A venezuelai Valencia-tó környékéről készített színpompás műholdkép nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)
Kapcsolódó link: