Az Európai Unió (EU) 1962-ben bevezetett közös mezőgazdasági politikája (Common Agricultural Policy, CAP) belépett az űrkorszakba. Legalábbis ezzel a hangzatos kijelentéssel kezdődik az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye, amely a Copernicus földmegfigyelő program műholdjainak újabb hasznosításáról ad hírt: közel 22 millió európai földműves, közvetve pedig a közös költségvetés láthatja hasznát, hogy a támogatások helyszíni ellenőrzéseit kiváltják a Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas felvételek használatával. (Az „űrkorszak” kezdetére való utalás részben persze túlzó, hiszen például a Magyarországon az uniós agrártámogatások eljárásaihoz 2004 óta használt Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MEPAR) a légi fényképek mellett űrfelvételeket is alkalmaz.)
A közös uniós agrárpolitikát azért vezették be az EU-ban, hogy biztosított legyen az európai polgárok megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel való ellátása, s eközben az ezeket előállítók tisztességes megélhetéshez jussanak. A termelőknek nyújtott támogatások biztonságot nyújtanak, enyhítve az áringadozások és a piaci válságok hatásait. A közös agrárpolitika részletei időről időre változnak, de a fenti alapelvek máig érvényesek maradtak. Manapság előtérbe került a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a biodiverzitás és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése is.
A CAP legújabb reformja keretében hivatalosan 2018. május 22-től korszerűsödik a termelőknek juttatott támogatások ellenőrzésének eljárása. A lépést az ESA, valamint az Európai Bizottság több érintett főigazgatósága együttműködésében végzett tanulmányok előzték meg, a Sen4CAP projekt keretében. Ezek során demonstrálták, hogy a Sentinelek és más földmegfigyelő műholdak adatai kiválthatják a mezőgazdasági termelők helyszíni ellenőrzéseit, amelyek a támogatások kifizetéséhez szükségesek. Így a jövőben jelentősen csökkenthető a helyszíni vizsgálatok száma. A termelőknek nem kell tartaniuk az ellenőrök felbukkanásától, az adminisztrációs költségek pedig leszoríthatók. Így a műholdak „bevetésével” mindenki jól jár.
Az ellenőrzések persze nem szűnnek meg, csak átalakulnak. A Sentinel műholdak egy sor különböző típusú adattal szolgálnak. Például a radaros Sentinel-1 műholdpáros mérései alapján meg lehet becsülni a biomassza tömegét, meg lehet állapítani a betakarítás időpontját. Fontos, hogy mindez néhány napos visszatérési idővel történik, így az adatbázis szinte naprakészen tartható. A néhányszor 10 m-es felbontású, 13 különböző hullámhosszon érzékeny optikai–infravörös kamerákkal repülő Sentinlel-2 holdak felvételei alapján megkülönböztethetők a mezőgazdasági táblákon termesztett növényfajták. Információ nyerhető a növényzet egészségi állapotáról, nyomon követhetők a földhasználatban bekövetkező változások is. A Sentinel-2 műholdak szintén néhány naponta feltérképezhetik egész Európát (már ha nem borítják épp felhők a kontinenst). A gyakori visszatéréssel működő Sentinelek tehát képesek kellően nagy felbontással monitorozni a szántóföldi növények állapotát, termesztésük aktuális állását, felmérni a termesztett növények fajta szerinti megoszlását. Az adatok alapján a követelményeknek megfelelően biztosítható a növények fajta szerinti megosztottsága.
Kapcsolódó linkek: