Sentinel-1 és a hóolvadás

Posted on

Az európai radaros földmegfigyelő műholdpáros adatai alapján az Alpok és az Északi-sarkvidék hóborítottságának évszakos változásait vizsgálták svájci kutatók.

A hó olvadásának pontos leírása alapvető fontosságú a hidrológiai viszonyok megértéséhez. Az európai Copernicus program Sentinel-1 műholdjainak sűrűn végzett, gyorsan és szabadon hozzáférhető mérései alapján a Zürichi Egyetem kutatói kidolgoztak egy olyan módszert, amellyel pontosan fel tudják mérni, az egyes területek mennyire érzékenyek a gyors hóolvadást követő áradások szempontjából.

Az eljárással nagy kiterjedésű területekre állították elő a Sentinel-1 radarképek egységes mozaikjait. A domborzat tulajdonságaiból adódó hibákat – amik különsen az Alpok hegyvidékén számottevőek – digitális terepmodell felhasználásával korrigálták. Ezzel most először vált lehetővé, hogy több radaros lefedettségi sávon átívelő módon, nagy kiterjedésű területen egységesen legyen vizsgálható a hóborítottság változása, méghozzá az Alpok esetében egy igen tagolt terepen.

A nedves (olvadó) hótakaróról másképp verődnek vissza a műholdakra a radarjelek. Így a tavaszi-nyár eleji radarméréseknek a téli (száraz) időszakban készült felvételekkel, mint referenciával való összehasonlítása megmutatja az Alpok olvadó hóval borított területeit. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / D. Jäger, D. Small)

A 90 m-es felszíni felbontású felvételek sorozatán látható, hogyan változik egy egész éven keresztül a nedves hótakaró kiterjedése az Alpokban: tavasszal a hegyek alacsonyabb lejtőin, nyár elejére a magasabban fekvő régiókban lesz jellemző az olvadás.

Három különböző időpontban készített radarfelvételek kombinálásával, mindegyikhez más-más alapszín rendelésével egy olyan színes kompozit kép hozható létre, amely szépen szemlélteti a tavaszi hóolvadás havi változását az Alpokban. Az ábrához 16 napos időszakokra vonatkozó Sentinel-1A/B műholdas adatokat használtak fel. Pirossal a 2017. március 2., zölddel az április 1., kékkel pedig a május 1. utáni időszakokat kódolták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / D. Small)

A műholdradaros amplitúdóképeken a beépített területek (városok) állandóan fényesek (fehérek), mivel innen mindig bőven szóródik vissza a műhold irányába a kibocsátott radarimpulzusokból. A sima vízfelületek ugyanakkor mindig sötétek (feketék). Ennek az oka, hogy a műholdak nem függőlegesen lefelé, hanem némileg oldalirányban sugározzák radarjeleiket, amelyek így a tükröző vízfelületről nem a műhold irányába verődnek vissza.

Kapcsolódó link: