Redonda, az újjászületett sziget

Posted on

Egy apró, az Atlanti-óceán nyugati részén, a karibi szigetvilágban fekvő, vulkanikus eredetű lakatlan szigetet mutatunk most be. Területe mindössze 1,6 km2, közigazgatásilag Antigua és Barbuda része. Kolumbusz második amerikai hajóútján, 1493 novemberében fedezte fel. Redonda nemrég amiatt került bele a hírekbe, hogy egy évszázad elteltével sikerült többé-kevésbé helyreállítani korábbi természetes állapotát, méghozzá a vártnál gyorsabban. A projekt részleteiről a National Geographic számolt be.

A történet kezdetei a 19. század végéig nyúlnak vissza, amikor a szigeten guanóbánya létesült. A magas foszfor- és nitrogéntartalmú, évezredek alatt lerakódott, megkövesedett madárürüléket trágyázáshoz használták. A kitermelt guanót felvonórendszerrel juttatták a sziget tetejéről a partra, ahonnan hajókkal szállították el. Volt idő, amikor 100 munkás is lakott és dolgozott a szigeten, de aztán az első világháború idején, a készletek kimerülése után felhagytak a bányászattal. Az emberek tehát elhagyták a szigetet, nem úgy a velük érkezett kecskék és patkányok.

A szigeten nem őshonos állatok elvadult utódai szinte mindent elpusztítottak. Az eredeti növényzet helyét por és a bányászathoz régen használt eszközök rozsdás maradványai vették át. Száz év után azonban újból „életre kelt” Redonda, az 1980-as évek végén alapított EAG (Environmental Awareness Group) nevű környezetvédő csoport erőfeszítéseinek köszönhetően. A munka 2016-ban kezdődött, amikor mintegy 60 elvadult kecskét csak nagy nehezen sikerült befogni és helikopterrel elszállítani a közeli Antiguára. Hasonlóan nehéz feladat volt a 6000 patkány kiirtása. Miután mindez sikerült, további beavatkozásra már nem is volt igazán szükség. Egy év alatt megtízszereződött a földön fészkelő madarak állománya, a redondai földi sárkány és a falakó gyík állománya megugrott. „Még a sziget színe is megváltozott barnásszürkéből zöldre, ahogy a helyi fűfélék és fás szárúak megerősödhettek” – fogalmaz a National Geographic cikke.

Ezt a zöldülést próbáltuk ábrázolni, segítségül hívva a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak képeit. A páros tagjai közül az első, a Sentinel-2A még 2015 júniusában állt pályára. Alább egy abban az évben decemberben – tehát még a nagyszabású környezet-helyreállítási akció kezdete előtt – készült képét hasonlíthatunk össze egy friss, éppen négy évvel későbbi, 2019. decemberi Sentinel-2 képpel. A színezéshez a normalizált differenciális vegetációs index (NDVI) értékeit használtuk fel. Egyszerűen szólva, minél sötétebb zöld a terület, annál egészségesebben burjánzik ott a fotoszintetizáló növényzet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A növényzet regenerálódására utal, hogy míg egy 2012-ben készült felmérés alkalmával 17 különböző típusú vegetációt találtak a szigeten, 2019-ben már 88-at. Az alábbi, szintén csúszkával összehasonlítható képpár a 2019. december 23-án készített, valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképet is megmutatja az NDVI térkép mellett.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A szigetet továbbra is megfigyelés alatt tartják, és várhatóan természetvédelmi területté fogják nyilvánítani.

Kapcsolódó linkek: