Nyúzópróbán a Sentinel-3B

Posted on

Jövőre indul, de már tesztelik a Copernicus program Sentinel-3 jelzésű műholdsorozatának második tagját. A Sentinel-3 is két műholdas konstelláció lesz, hogy optimális lefedettséggel és visszatérési idővel tudják figyelni vele az óceánokat és a szárazföldeket. A sorozat első darabja, a Sentinel-3A 2016 februárjában állt pályára, az év vége óta pedig már minden fedélzeti műszere szolgálatszerűen biztosítja a megfigyelési adatokat a Copernicus felhasználók számára. A már repülő Sentinel-3A és a még készülő -3B felépítése azonos. Mindkét űreszköz fedélzetén egy közepes felbontású, 21 hullámhosszon érzékeny optikai kamera, egy a felszínhőmérséklet mérésére alkalmas infravörös sugárzásmérő, egy mikrohullámú sugárzásmérő, és egy az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (altiméter) repül.

Fantáziakép egy Sentinel-3 műholdról. Az űreszközök tervezett működési ideje 7 év, de valójában 12 évre elegendő hajtóanyagot visznek magukkal, így ha műszakilag lehetséges, a pályát a névleges élettartamon túl is képesek tartani. (Kép: ESA / ATG medialab)

A Sentinel-3 műholdak a család legösszetettebb műszerezettségű darabjai. Mind a radaros Sentinel-1, mind az optikai távérzékelő Sentinel-2 sorozat – bár ugyancsak sokrétű, de mégis – jóval körülhatároltabb feladatokra készült. A Sentinel-3A és B feladata az óceánok, tengerek, szárazföldek és a jéggel borított területek felszínének, valamint a légkörnek a vizsgálata. A cél, hogy segítségükkel az óceánok és az időjárás változások jobb megértéséhez szükséges, nagyléptékű és globális információkhoz jussanak a szakemberek. Ennek érdekében a Sentinel-3-as holdak mérik az óceánok és a jégfelszínek hőmérsékletét, színét és magasságát, valamint a jégrétegek vastagságát. A szárazföldek esetében nyomon követik a felszínhasználatban, a növényzet állapotában bekövetkező változásokat, valamint a folyók és tavak vízszintjét. Vizsgálják az erdő- és bozóttüzeket és a városi hőszigeteket.

A már pályán levő Sentinel-3A egyik képe a Tirrén-tengert mutatja. Rajta Korzika és részben Szardínia (balra és lent), Elba szigete (fent) és Olaszország toscanai partvidéke (jobbra). A 2016. október 16-án az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) berendezéssel készült képen Korika keleti felénél, illtve az olasz partok mentén látható, hogy elszíneződött a tenger vize, a nem sokkal korábbi heves esősések nyomán bemosódott hordalék miatt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / Eumetsat, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-3B is megépült már. Most épp azt vizsgálják, kiállja-e majd a világűr mostoha körülményeit. Ennek érdekében a gyártó Thales Alenia Space franciaországi, cannes-i telephelyén a hő- és vákuumkamrában tesztelik, ahol szimulálni tudják a Föld körüli pályán az űreszközt érő hőmérsékleti szélsőségeket. A kamrából a levegőt kiszivattyúzzák, és mintegy négy héten át –45 °C és 50 °C között változtatják a hőmérsékletet. Ha ez az ellenőrzési fázis véget ér, a startra való felkészítést szolgáló további, például vibrációs tesztek következnek. A Sentinel-3B a tervek szerint valamikor 2018-ban a francia guyanai Kourouból egy Vega hordozórakéta segítségével áll majd pályára.

A Sentinel-3B-t behelyezik a tesztkamrába. (Kép: Thales Alenia Space)

Kapcsolódó cikkek: