Műholdas segítséggel az északnyugati átjárón át

Posted on

Augusztus végén az amerikai parti őrség hajója úgy jutott keresztül az északnyugati átjárón, hogy a jéghelyzetről kizárólag műholdas távérzékeléssel szerzett információt kapott.

A 60 m hosszú, Maple nevű kutter Alaszkából indult július közepén, megkerülte az észak-amerikai kontinenst a sarkvidéken keresztül, és Maryland kikötőjébe érkezett meg. A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő, az északi sarkvidéki tengereken át haladó legendás vízi útvonal az elmúlt években, a klíma folyamatos melegedése miatt nyaranta gyakran jégmentessé és így hajózhatóvá válik. Nem volt ez mindig így: az északnyugati átjáró regényes története tele van kalandos, áldozatokat is szedő expedíciókkal.

Az amerikai parti őrség Maple kuttere a kanadai parti őrség kötelékében működő Terry Fox jégtörő hajót követi a Franklin-szorosban, 2017. augusztus 11-én. (Kép: U.S. Coast Guard)

Természetesen nem a mostani volt az első eset, hogy egy hajónak sikerült átkelni az északnyugati átjárón, de most először támaszkodtak kizárólag műholdakkal gyűjtött adatokra a tengeri jéggel kapcsolatban. A hajósok számára az információt az IIP (International Ice Patrol, nemzetközi jégfigyelő szolgálat) biztosítja, amelyet még 1914-ben, nem sokkal a Titanic 1912-es elsüllyedése után alapítottak meg. A szolgálatot az Atlanti-óceánon zajló hajóforgalomban érintett 13 ország finanszírozza és az Egyesült Államok Parti Őrsége (U.S. Coast Guard) működteti.

A Maple útvonala augusztus 14–17. között, rajta a Sentinel-1 radarképek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)

Az IIP által alkalmazott távérzékelési adatok többek között az európai Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdpárostól származtak. Az információk alapján olyan nagy felbontású térképeket készítettek, amelyek ábrázolták a jéghegyekkel való ütközés veszélyének mértékét, segítve ezzel a hajó biztonságos navigációját, az északnyugati átjáróból kijutva a Baffin-öböl, a Davis-szoros és a Labrador-tenger térségében. A Sentinel-1 műholdak apertúraszintézis elvén működő radarberendezése felhős időben és éjszaka is képes a tenger felszínén úszó jég detektálására. A mérésekből ráadásul nem csak a jég jelenlétét, de annak vastagságát is meg lehet állapítani. A hajók számára a több éves jégnél kevésbé veszélyes a vékonyabb, csupán egy éves jégtakaró. A műholdas mérések segítenek a nagyobb jéghegyek követésében és a jéghelyzet előrejelzésében is.

A nemzetközi jégfigyelő szolgálat a Sentinel-1 adatok alapján, az ESA Polar TEP online eszközeivel detektálta a jéghegyeket, követte útvonalukat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)

Az IPP munkatársai az Európai Űrügynökség (ESA) sarkvidékekkel foglalkozó tematikus platformja (Polar Thematic Exploitation Platform, Polar TEP) által közzétett szoftvert alkalmazzák a jéghegyek detektálásához, sűrűségük elemzéséhez és útvonaluk előrejelzéséhez. A Polar TEP az egyike annak a hét tematikus platformnak, amelyekkel az ESA a földmegfigyelési adatok felhasználói közösségét szolgálja, elsősorban az európai Copernicus programmal kapcsolatban.

Kapcsolódó linkek: