Uncategorized

Illegális hajóbontók és a Copernicus

Nagyfelbontású optikai és radaros műholdképek segítségével a nyomába lehet eredni azoknak a kiszuperált tengeri hajóknak, amelyek már befejezték pályafutásukat, de nem a „hivatalos” műhelyekben szedik szét őket. Ilyen nyomozással is foglalkozik az európai Copernicus program tengeri felderítésért felelős szolgálata (Copernicus Maritime Surveillance, CMS). Ez egyébként egyike a Copernicus néhány olyan szolgáltatásának, amelynek az adatai nem nyilvánosan hozzáférhetők, csak a tagállamok arra feljogosított hatóságai használhatják.

Az elhasznált hajók anyaga általában újrahasznosítható, a szerkezetek teljes vagy részleges szétbontásával. Eközben azonban szigorú előírások vonatkoznak a környezetre veszélyt jelentő, mérgező, az emberi egészségre és a környezetre potenciálisan káros anyagok kezelésére – legalábbis Európában. A bontásra ítélt hajók veszélyes hulladéknak számítanak. A hajók újrahasznosítása az egyik legveszélyesebb munkának számít, ezért különös biztonsági és munkavédelmi óvintézkedéseket igényel. Az Európai Unió vonatkozó jogszabályai szerint a tagállamok zászlói alatt közlekedő hajók forgalomból való kivonása után kötelező azokat egy hivatalos listán szereplő bontóhelyre vinni. Ugyanolyan szabályozás vonatkozik a nem európai tulajdonú, de utolsó útjukra európai kikötőből induló, vagy ott megforduló hajókra is. A hulladék nem exportálható az OECD-n kívüli országokba.

Egy Hamburgból induló hajó útvonala, amint elhagyja az európai vizeket. (Kép: European Maritime Safety Agency)

Mivel azonban a legális hajóbontás nem olcsó mulatság, nem egy üzemeltető igyekszik megkerülni a szabályokat. Az egyes fejlődő országokban a kevésbé szigorú – vagy épp nem létező – környezeti és munkaügyi szabályok, az olcsó munkaerő csábítóvá teszi a kiszolgált hajóktól való megszabadulást. A hajókat általában partra futtatják, majd megkezdődik a bontásuk.

A jogszabályok megsértésének felderítésére, a környezeti károk elkerülésére a német vízi rendészet a CMS adatait is felhasználja. 2018 októberében az Interpol szervezésében folyt a „30 nap a tengeren” elnevezésű, a környezettel kapcsolatos bűncselekmények felderítésére koncentráló akció. Ez idő alatt műholdképek segítségével megfigyelték azokat a helyszíneket, ahová a gyanú szerint előszeretettel visznek Európából hajókat illegális szétbontásra. Emellett követték olyan hajóknak a tengeri útját, amelyekről feltételezték, hogy ilyen sorsra juthatnak.

A két hét időkülönbséggel készült műholdfelvételeken jól látható, hogy a hajógyárban hogyan változik a helyzet. (Kép: European Space Imaging / Digital Globe, A Maxar Company)

Az akcióban a műholdas adatok felhasználása sikeres volt. Világossá vált, hogy ez a fajta környezeti bűncselekmény sajnos tényleg gyakori, az illegális hajóbontók országaiban súlyos ökológiai és egészségügyi problémákat okoz.

A tengeri háttér előtt feltűnően mutatkoznak a hajók az apertúraszintézises módszerrel készül műholdas radarképeken. (Kép: EMSA / módosított RADARSAT-2 adatok)

Kapcsolódó linkek: