Húsz éves a Bavenói Nyilatkozat

Posted on

Két évtizeddel ezelőtt, 1998. május 19-én a festői észak-olaszországi (piemonti) település, a Lago Maggiore partján fekvő Baveno volt a helyszíne annak a megbeszélésnek, amelynek a végén több európai intézmény képviselői aláírták a ma Copernicus néven ismert földmegfigyelési programot megalapozó dokumentumot. A Bavenói Nyilatkozatban (Baveno Manifesto) a felek kifejezték hosszú távú elkötelezettségüket egy műholdas adatokat felhasználó globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (akkori nevén Global Monitoring for Environmental Security, 1999-től Global Monitoring for Environment and Security, röviden mindkét változatban GMES) megvalósítására. A kezdeményezés az Európai Bizottságtól 2012-ben kapta a ma is használt Copernicus nevet.

A huszadik évforduló megünneplésére az Európai Bizottság és a program végrehajtásában partner Európai Űrügynökség (ESA) ünnepi megemlékezést és konferenciát tart Bavenóban, június 20–21-én. Ezen visszaidézik az eltelt idő alatt elért eredményeket. Bár a GMES/Copernicus a reméltnél lassabban teljesedett ki, de a kezdeményezés mára a világ legnagyobb globális környezet-megfigyelési programjává nőtte ki magát. Jelenleg az európai Copernicus már hét saját földmegfigyelő műholddal rendelkezik, s hat különféle szolgáltatást üzemeltet, amelyek regisztrált felhasználóinak száma meghaladja a 150 ezret. A döntéshozók támaszkodnak a Copernicus adataira az Európai Unió szakpolitikáinak végrehajtásában.

A Bavenói Nyilatkozat aláírásának 20 éves évfordulóját megünneplő esemény alkalmával indulnak el hivatalosan a DIAS (Data and Information Access Services) platformjai, amelyek szerepe a keletkező és egyre bővülő hatalmas mennyiségű adat és információ tárolása és elérhetővé tétele bárki számára, továbbra is szabad és ingyenes hozzáférést biztosítva.

Talán már az ünnepi eseményre is készülődve, az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának június 1-jei epizódjában egy Sentinel-2B műholdképet mutattak be, amely Észak-Olaszországot, az Alpok déli részét, illetve a Milánót körülvevő síkságot ábrázolja. (Milánóban rendezik meg egyébként egy év múlva, 2019 májusában az ESA nagyszabású földmegfigyelési konferenciáját, a három évente sorra kerülő Living Planet szimpóziumok sorozatának következő alkalmát.) Az őszi műholdkép jól adja vissza az Alpok hófödte csúcsai és a Pó-síkság közti kontrasztot.

A Sentinel-2B műhold valódi színeket mutató képe 2017. október 9-én, az Alpok déli része és a Pó-síkság átmeneti vidékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A képen szerepel a Lago Maggiore (piemonti nyelven Lago Verbano) déli része is. A tó keleti irányban kitüremkedő öblének déli partján fekszik egyébként Baveno: a települést egy kinagyított részleten külön is megmutatjuk.

Magának a tónak a legészakibb része már a szomszédos Svájc területére esik, de a Lago Maggiore így is Olaszország leghosszabb tava. Teljes hossza 66 km, jégkorszaki gleccserek olvadásával alakult ki. Az északról beömlő Ticino folyó táplálja vizét, a folyó délen hagyja el a tavat – ez a műholdképen is látszik.

A műholdkép bemutatása az ESA földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: