Egy vulkán, három műholdfelvétel, öt kép

Posted on

A Fülöp-szigeteken, Manilától 330 km-re délkeletre, Luzon szigetén január közepe óta ismét működésbe lépett a Mayon nevű tűzhányó. A „tökéletes vulkán”, amelynek kúpja teljesen szimmetrikus, 1616 óta több mint 30 alkalommal tört ki, így az egyike a legaktívabbaknak a Földön. A környékbeli településekről több tízezer embert kellett kitelepíteni, a levegőbe került vulkáni hamu fennakadásokat okozott a légi közlekedésben.

Az alábbi képeken a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak egyikével január 30-án készített felvétel három különböző színezésű változatát láthatjuk. A látható és infravörös fény 13 különféle színében érzékeny Sentinel-2 holdak felvételeiből a hullámhosszak megfelelő kombinációival más-más felszíni tulajdonságokat lehet kiemeli.

(Animált kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az első kép a Mayon és környéke természeteshez közeli színeit mutatja, nagyjából úgy, ahogy az emberi szem érzékelné. A második feltűnő alapszíne a piros. A hamis színezés ezzel emeli ki a növényborítást. A vulkáni láva pusztítása jól megfigyelhető: ott, ahol a növényzet elpusztult, a domináns szín a piros helyett a szürke és a fekete. A harmadik kép színezésével, a közeli infravörös hullámhosszakon készített felvételek kiemelésével pedig a friss, forró láva jeleníthető meg.

A műholdfelvétel készítésének napján szerencsésen sikerült elkapni egy olyan időszakot, amikor a Fülöp-szigetek fölött nem volt sűrű felhőtakaró, így a műhold kamerája „lelátott” a felszínig. A képeket csak néhány kisebb felhő fehér fehér foltja tarkítja.

A Copernicus program radaros Sentinel-1 műholdjait nem zavarja a felhőzet. Alább két, a Sentinel-2 felvételhez közeli időpontokban készült radaros amplitúdóképet mutatunk be. Az egyik január 26-án, a másik 28-án készült. Ha már fent is hamis volt a színezés, akkor legyen itt is az: a „fekete-fehér” radarképeken az intenzitást az adott képpont fényessége jelképezi, de a műholdak a lebocsátott és a felszínről visszaverődő rádióhullámokat többféle polarizációs állapotban is detektálják. Ezek kombinációjával alakítható ki egy színes kép.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A két Sentinel-1 radarképet összehasonlítva feltűnő, hogy az egyiken a vulkáni hegykúp keleti, míg a másikon a nyugati oldala világosabb. Mintha más-más irányból lenne megvilágítva. Ez lényegében így is van. A közel 700 km magasan keringő Sentinel-1 műholdak a radarjeleiket a repülési irányhoz képest jobbra, oldalirányba, a szélessávú interferometrikus (Interferometric Wide Swath, IW) észlelési módban a függőlegessel 29,1° és 46° közötti szöget bezárva bocsátják le a Földre. Az erre merőleges hegyoldalról így erős visszhang érkezik, míg a másik oldalt a domborzat leárnyékolja. A két kép közti különbség oka tehát, hogy az egyik mérést északról délre vezető (ún. leszálló) irányban, a másikat délről északra haladva (felszálló irányban) készítette egy Sentinel-1 műhold.

Kapcsolódó linkek: