Copernicus és Sentinel a Természet Világában

Posted on

Október 4-én volt 60 éve, hogy megkezdődött az űrkorszak: Bajkonurból pályára állították az első mesterséges holdat, a szovjet Szputnyik-1-et. A jeles évforduló jó alkalmat kínált az idén 148. évfolyamában járó Természet Világa folyóiratnak, hogy az űrkutatás eredményeivel és különösen a hazai űrtevékenységgel foglalkozó cikkeket közöljön.

A témakínálatból természetesen nem maradhatott ki Európa műholdas földmegfigyelési programja, a Copernicus sem. A Copernicus, Sentinel és Magyarország című cikkben nagy vonalakban ismertetjük a program céljait, a Copernicus űrszegmensét alkotó Sentinel műholdakat, valamint – a négy oldalra korlátozott terjedelem miatt szükségképpen röviden – kitérünk a program néhány hazai vonatkozására is, bemutatva műholdképeket és Budapest környékének műholdradar-interferometriás mozgásvizsgálatát. Olvasóink a cikkben említett témák túlnyomó részével korábban a blogbejegyzéseinkben is találkozhattak már.

Az immár egy éve működő Copernicus Academy hálózat alapító – és eddig egyetlen magyarországi – tagjaként kiemelt feladatunknak érezzük, hogy minél szélesebb körben tegyük ismertté a Copernicus programot, amely napjainkban szinte forradalmasítja a műholdas földmegfigyelési adatok alkalmazását. A Szputnyik-évforduló elgondolkodásra is késztet: mennyit változott az űrtevékenység szerepe a társadalomban, mennyit fejlődött a technológia? A kezdetleges, bip-bip rádiójeleket sugárzó, a hidegháború szülte első műholdtól mindössze hat évtized alatt eljutottunk a Föld körüli pályákon komplex méréseket végző, jó minőségben és szolgálatszerűen adatokat gyűjtő, az egész emberiséget szolgáló fejlett távérzékelő holdakig, mint amilyenek a Sentinelek is.

A Természet Világa 2017. októberi (148. évfolyam 10.) számának évfordulós űrmelléklete a Magyar Asztronautikai Társaság támogatásával és szakmai koordinálásával készült el, és a hónap első napjaitól már kapható az újságárusoknál.

Kapcsolódó linkek: