105,8 fok

Posted on

Június 20-ától ez a legnagyobb hőmérsékleti különbség, amelyet a Föld egy helyén mértek a valaha volt leghidegebb és legmelegebb napon (természetesen mióta megbízható meteorológiai adatokat jegyeznek fel). A helyszín pedig Verhojanszk, egy szibériai (jakutföldi) település. A Jana folyó mentén fekvő városka a kemény teleiről nevezetes, hiszen itt mérték az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékletét: –67,8 Celsius-fokot. Most viszont egészen +38 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála Verhojanszkban – számolt be róla az Időkép időjárási portál. A kontinentális időjárással jár, hogy nyaranta a 30 fokot is megközelítheti itt a hőmérséklet, de a most június 20-án mért 38 °C majdnem 18 fokkal haladja meg a júniusi maximális hőmérsékletek átlagát. Az új melegrekord nem csak erre a településre, de egész Szibériára érvényes. Sőt, az Időkép beszámolója szerint az északi sarkkörtől északra sem mértek még soha ilyen magas értéket.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Magából Verhojanszkból nem sok látszik a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának a hőmérsékleti rekord napján készült képén, hiszen a folyami kikötővel rendelkező település alig 2000 lakossal rendelkezik. A táj képét a szeszélyesen kanyargó Jana folyó illetve hurok alakú holtágai, valamint a környező erdőségek uralják. A csúszka mozgatásával ugyanannak a Sentinel-2 képnek kétféle megjelenítését hasonlíthatjuk össze. Az egyik a valóságoshoz közeli színeket mutatja. A domináns szín a zöld, de a folyó partján (jellemzően a kanyarulatok belső oldalán) feltűnő világosbarna sávok, valamint a vízből kibukkanó zátonyok arra utalnak, hogy a vízállás most különösen alacsony. A másik, színpompásabb kép az ún. normalizált differenciális nedvességi indexet (Normalized Difference Moisture Index, NDMI) ábrázolja. Ezt a Sentinel-2 műholdpáros fedélzetén működő, 13 színben érzékeny Multi-Spectral Instrument (MSI) kamera B8A (856 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm) jelű infravörös sávjaiban végzett mérések alapján számítják, és elsősorban a növényzetben tárolt nedvesség mennyiségére jellemző. Ahol piros színt látunk, ott lényegében nincs élő növényzet – ahogyan például a Jana zátonyain sem.

A Jana közel 900 km hosszú folyása északon, egy deltatorkolatban ér véget a Laptyev-tengernél. Alsó, alföldi szakasza a műholdkép tanúsága szerint is igen kanyargós. A folyó felfelé Verhojanszkig hajózható. Vízhozamát főleg a nyári esők táplálják, júniustól szeptemberig vonul le az éves vízmennyiség mintegy 96%-a. Az év fennmaradó részében viszont a folyó befagy, alsó szakaszán akár fenékig. Valóban, négy hónappal korábban még a fagy és vele együtt a fehér szín uralta a tájat a Verhojanszk környékéről akkor készült Sentinel-2 műholdképen.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: